Első

-Mama micsinááálsz?

-Blogot írok.

-Én is írok.

-Gyere írjunk együtt!

-Jó.

És lőn. Mili az ölmbe telepedett, a laptopot magunk elé húztam, és már kezdhettünk is. Tulajdonképpen egy fogyókúrás blogot akartam indítani, mert ismét elhatároztam, hogy lefogyok. Viszont tudom, hogy nem bírnám ki, hogy csak az étkezési szokásaimról, anyagcserefolyamataimról, bélmozgásaimról, satöbbi írkáljak, mert a családom és mindennapjaim, bármit is kezdek el írni, abba beszivárognak, abban megfészkelnek, és abból nem tágítanak (tisztára, mint G. Durelléi), Szóval inkább indítok egy család blogot, amiben megemlítem, hogy hogy haladok a fogyással.

Szó lesz a blogban ugyebár elsősorban rólam, meg a zsírsejtjeimről. 25 éves vagyok, nemmondommeg hány kiló, de kábé 30tól szeretnék megszabadulni egy év alatt. Grafikusnak tanulok egy művészeti szakképző esti tagozatán, mertmivelhogy napközben ugyebár gyesen lévő anyuka vagyok. Szó lesz ilyenmódon az én kis borjamról is, a blog névadójáról. Ő Mili (Gombos Emília), két és fél éves, és egy kis tündér bocika, de azért ő is tud eseményt okozni, mint minden rendes gyerek. (Most pl félórát szünetelt a blogírás, mert belemarkolt a szemgolyómba, és aztán eltartott egy darabig, mire lecsillapodtak a kedélyek). Szó lesz még aztán többek között a férjemről, a Daniról, aki német, szegény, és itt él velünk Budajenőn a családommal, és az apámmal dolgozik egy szentendrei betonelem gyártó cégnél. A férjem is gyakran okoz eseményt, bár csendes, visszahúzódó ember végtelen türelemmel, de életünk jelen szakaszában annyi a bukkanó és kátyú, hogy bizony elég gyakran keveredünk konfliktus helyzetbe egymással. Aztán van még nekem anyám, aki asszem számotokra elég jelentéktelennek tűnhet, pedig egyáltalán nem az. Ő az a tipikus személy a mi életünkben, aki a színfalak mögött áll, mert alig van szövege, de mi tudjuk, hogy ő varrta a jelmezeket (ezt akár szó szerint is vehetitek), ő a fővilágosító, ő a kellékes, a sminkes, a súgó, és általában ő csinál mindent, amitől ez az egész működni képes. Ő még aput is képes terelni, pedig apu aztán minden csak nem halk és visszahúzódó. Apu skorpió, és mindenre rögtön nemet mond. Apu hangos és hirtelen és borzas a szakálla, és struccfejet vág, ha mérges, és elég gyakran mérges. Valami mindig rossz. Valami mindig nem úgy van, mint ahogy annak lennie kéne. Nem egyenesen vágtuk a kenyeret. A sajtnak a középső polcon a helye. Nem jó az ajtócsukó technikánk. Ki ette meg az olajbogyót? (a konfliktusok 80%-a áll kajával kapcsolatban) Viszont (az első és visszavonhatatlan érvényűnek tűnő NEM után) anyunak mindent megtesz, bármi óhaját sóhaját teljesíti, a csillagokat lehozná neki az égről. 30 éve házasodtak össze,  azóta is olyan szerelmesek mint a tinédzserek. Aztán van a bátyám, aki biológus, jobban mondva ökológus meg evolúcióbiológus meg etológus meg ki tudja mi még, de diplomája még nincs, viszont langyos nyári estéken szórakozásból számításokkal támasztják alá a barátaival, hogy pontosan mekkorának kell lennie annak a kisbolygónak, amelyik ennyi és ennyi ezer fényévnyire van ettől és ettől a másik kisbolygótól, mégis annak a gravitációja hat három nanogrammal vagy mivel többel arra a geostacionárius szatelitre, amelyik a hold körül kering. Na. És ezt három sör után. Aztán vannak még macskák meg nagyobb család: nagynénik, nagybácsik, unokatesók hadai, meg persze egy csomó barát, de azokról majd csak akkor mesélek, ha tényleg szerepelnek is.  Egyenlőre ennyi, ezt emésszétek, én megyek és megemésztem a vacsora joghurtomat, mert, ugyebár fogyókúra van, és este nuku szénhidrát… holnaptól, mert most már megettem a Mili maradék kiflijét!