Babaklubb

-Mama micsinááálsz?

-Festek, drágám.

-Mit festelsz?

-Egy bocit.

-Ez nem boci.

-Akkor micsoda?

-Hát nem tudom.

Így aztán lemázoltam alapozóval a bocit és újra kezdtem a munkát. Délelőtt még a kertek aljába is kimentem, hogy lekrokizzam párszor a Váradiék tehenét, remélem a 2.0-ás verzió már felismerhetőbb lesz (bár szerintem az előzővel sem volt semmi baj).

Fogyókúra szempontból sikeresebben indult a nap, reggel czukormentes, teljes kiőrlésű müzlivel indítottam, még szobabicikliztem meg hasizmoztam is, amíg anyu (az a jó asszony) felmosta a konyhát. Aztán az egész napos visszafogottság után elmentünk a babaklubba (biciklivel, nem busszal, nem autóval), és ott rögtön el is buktam. Enikő isssssteni körtés-ribizlis sütivel várt, úgyhogy a két óra alatt három vagy négy kockával be is nyomtam. A  legrosszabb az egészben, hogy estére párolt zöldséget főztem és halat sütöttem, de, hogy Petőfit idézzem, úgy jól laktam, mint a duda, és semmit nem bírtam enni belőle. Viszont már most érzem a pozitív változás előszelét, már most hallom, ahogy az agyam lassan, csikorogva átáll zsírégető üzemmódba. Ma pl. lebeszéltem anyut a csokipundingos tejberizs ötletéről, és elhatároztam, hogy jövő hétfőn, amikor én tartom a babaklubbot, kókuszos zabkekszet csinálok és bodzateát főzök. Most már tényleg csak az hiányzik, hogy ne fussak bele úton útfélen a mindenféle süti meg csoki meg szendvics csapdákba, és akkor sokkal egyszerűbb lesz sitty-sutty ledobni magamról pár tíz kilót. Hö. Még a szombati lagzitól félek egy kicsit, de erős vagyok, határozott és rendíthetetlen, és este hat után nem eszek, még ha az atyaúristen kínál tejszínes málnahabbal, akkor sem. Uff, én beszéltem!