Blee.

-Mami micsinálsz?

– Beleöntöm a kakádat a vécébe.

-Mili csinálja!

-Te majd midjárt lehúzhatod a vécét, utána megyünk kezet mosni, jó?

-Jó.

Ma reggel kezdett menni a hasa. Délre már teljesen ki voltam készülve idegileg, annyiszor kellett törölgetnem, zuhanyoznom, mosogatnom. Persze mindig harcoltunk és üvöltöttünk és bőgtünk, és amikor végre lefektettem délután, elhatároztam, hogy cselekedni fogok. A csendespihenő alatt megagykontrolloztam a gyereket, úgy ahogy a nagy könyvben meg van írva. Alfában szépen, érthetően elmagyaráztam neki, hogy sokkal jobban jár, ha a bilibe kakál, mert akkor nem keni össze mindenét és nem kell harcolnunk és visítoznunk. Megígértem neki, hogy a bilibe kakálás nem fáj, hogy utána vicces lesz, amikor lehúzzuk a vécét,  és utána lehet kezet is mosni (imád kezet mosni). Még egy kicsit győzködtem és érveltem, és aztán arra ébredtem, hogy teli torokból üvölt, mert összekakálta az ágyát. Zuhany, krém, pelus, cumika, macika, takaró. Megbeszéltük, hogy ha legközelebb puki vagy kaka lesz, szól. Így is tett. Már akkor üvöltött, amikor leült a bilire, alig tudtam meggyőzni, hogy ne adja föl. Mili ügyes vagy, mindjárt kész, Mili nézz a mamára, nagyon jó, ügyes vagy… Aztán még mindig bömbölt, és fel akart állni, nem akartam erőszakkal visszatartani, hát felsegítettem. ÉS, csodák csodája, ott figyelt a biliben a jó kis hasmenéses kakika. Popsi törlés (könnymentes), biliürítés, vécélehúzás, boldogság. Aztán mégegyszer sikerült, aztán egyszer nem, és aztán egyszer sikerült belepisilni. Aztán hazajött a Dani, a hős, és hozott gyerekeknek való hasmenés elleni gyógyszert. Meginni nem volt hajlandó a büdös kölke, szóval nurofenes pipettából töltögettük belé az anyagot, úgy, hogy este 7 óta nem fosott egyáltalán. Mondjuk nem is evett semmit. Minden esetre én a napot  biliszempontból sikeresnek ítéltem. Más kérdés viszont, hogy idegileg kikészültem, este 8 után spagethi carbonarat és gyümölcsjoghurtot zabáltam (frusztevés), és most rossz a gyomrom. De délelőtt nem ettem, és biciklivel mentünk a doktor nénihez. De majd holnap megint odafigyelek, hogy mit eszem, bár nehéz lesz, mert ugye holnap iskola, és a dani pizzát vett, hogy ne kelljen sokat főzöcskéznem. Azért igyekszem.

Más. Hétvégén nem jelentkeztem, mert Bözsiesküvő meg Bözsibuli volt. Jó volt, csak baromira kifáradtam. Fél kilenctől fél háromig az egészet végigtáncoltam, ami azért nagy szó, mert nem tudok táncolni. Néha láttam a szemem sarkából, hogy megmosolyognak az emberek, de ettől csak röhögőgörcsöm lett és ettől meg mégjobban néztek. Bordiékkal lógtam, jobban mondva inkább a Vöröszsófival, mert a Bordira mérges vagyok, meg a Samuékkal. Nyuszi elég későn futott be, és nem akartam zavarni miközben a Marcival táncolt. Bözsiből csak nagyonkevés jutott nekünk, de azért néha elkaptuk egy-egy szám erejéig. Az volt az est fénypontja, amikor kialakult egy spontán kör a táncparketten, miközben a Nyuszival meg a Bözsivel a habverős-kamerás koreográfiát táncoltuk, és az emberek utánam csináltak mindent, amit elkezdtem. Hát ez kész… szénné röhögtem magam. Gondoltam én, hogy idétlenül néz ki, ahogy kalimpálok, de azt látni, hogy 50 másik ember téged bámul és utánoz… ha jól utánozták, amit csináltam, akkor még idétlenebbül táncolok, mint gondoltam 😀

Odafelé a buszon a Julcsival találkoztam, és mondtam neki, hogy kinéztem magamnak a tenisz klubban a dinamikus-jóga kurzust, erre azt mondta, hogy ő is pont most kezdett el jógázni, és nagyon tetszik neki. Azt hiszem, erre van szükségem. Testi lelki felüdülés. Jaj de jó lesz! Már alig várom!