Azok a bizonyos dolgok

-Mama mi ez?  Hang?

-Harangoznak.

-Hangozik a teherautó?

-Nem, drágám, harangoznak a templomban.

-Temponban?

-Tudod, a templomban. A faluban. A templom tornyában lógnak a harangok, és ilyenkor, délben minden nap megszólalnak.

-A teherautó a toronyban?

Szóval már korábban is észrevettem, hogy vannak bizonyos dolgok, amik egyszerűen nem férnek a Mili fejébe. Ezek nem állandó dolgok, hanem mindig változnak. Van , amit pár nap, hét, hónap alatt nagy nehezen megért, de mindig jön helyette valami új, ami még nehezebb, még felfoghatatlanabb a számára. Most már elég rég óta két téma foglalkoztatja igazán: a harangozás, mint olyan, meg, hogy miért ugrik a régi katona a tiszááába. Hiába modom, hogy a dunna a régi a dalban és a kiskatona pedig pancsizni akar, ez nem győzi meg. Azt hiszem, hogy a probléma a Tisza szóban gyökeredzik. Pedig már mutattam képeket róla a gúgülön, kerestem olyat, ahol éppen pancsiznak benne az emberek, mondtam, hogy a Tisza egy nagy patak (mert a patakot tuti ismeri, lévén a kert végében folyik), hogy víz van benne, hogy hajók vannak rajta, de nem használt semmi. A dunnát minden probléma nélkül befogadta. Nagy vastag takaró, kész.  A harangozást meg, úgy ahogy van, nagyon sokáig egy az egyben ignorálta. Olyan nincs, hogy harang, az biztos a teherautó ami dudál, vagy a bácsi dolgozik a géppel, meg hasonlók. Aztán átsétáltam vele délben a faluba, és szembesítettem a tényekkel. Ott a nagy döngés bongás zúgásban elmagyaráztam neki mégegyszer.  Az ott a templom meg a tornya, ott az a két ablak, azok mögött ott lógnak a harangok, azok csinálnak ilyen lármát.  Jó, oké, felfogni látszott. Opa aznap este lehozta a kis bronz kolompot, megmutatta, megkongatta, a gyerek kezébe adta. Ez egy pici harang, látod? Látom. Ezzel én elintézettenk véltem a témát, örültem, milyen okos kislányom van, milyen jól elmagyaráztam, satöbbi. Erre ma ez… de honnan szedi ezt a teherautó dolgot? Minden esetre gúgülön elővettem a budajenői templomot, meg rákerestem a harangra is, aztán jútubon benyomtam neki a déli harangszót. Építettünk kockkákból tornyot, elővettük a bronzkolompot, modelleztük a dolgot, eljátszottuk, hogy dél van. Harangoztunk. Vajon megértette-e? Ha igen, vajon mi lesz a következő dolog amin fennakad? Ha nem, mi a túróért nem megy bele a fejébe? A biztonság kedvéért ma megkérem anyut, hogy sétáljanak le mégegyszer a templomhoz, amíg én suliban vagyok.