-Hova raktam a poharam?
-Didi deje jáccunk Kéfűset!
-Mili, most a Dédi nem ér rá. Nagyi, szerintem a fürdőszobában hagytad.
-Miért vittem volna be a fürdőbe? Istenem, még sose történt velem ilyen, hogy ennyit kelljen keresni.
-Persze, milánóit is ma ettél először.
-Jé, tényleg itt van. Vajon miért hoztam ide?
-Mama dummog a fűtőszekjény.
-Érdekes, itt van egy ugyanolyan pohár. Honnan van nektek kettő? Én az enyémet a Gombos nagymamától kaptam, volt az öregnek is egy ugyanolyan, csak zöldben.
-Dédi fékűset játszunk!
-És volt még egy pár másik is, de azoknak olyan orvosi kinézetük volt.
-Nézd csak, mama, mégis belenyemte a Milike a takonyot!
-Jaj, most kiesett egy pillanatra, hol is találtam meg a poharamat, segíts már!
Hát így telt a mai napom, dédit és gyereket pesztrálva. Hol az elveszett babamacit kerestem, hol a szemüvegtokot. Ha kész lettem a gyereketetéssel, a nagyinak támadt gusztusa egy kis vajaskenyérre (Sárikám, csináld már meg nekem, én nem tudom hogy hol tartjátok a kenyeret (ugyanott, mint húsz éve, a kenyértartóóóbaaaan!))
Amúgy elég nosztalgikus hangulatban vagyok mostanában. Ott kezdődött, amikor a Mariann barátnőm mesélte, hogy felvette egy általános iskolai osztálytársamat, a Zsófit bejárónőnek. Persze rögtön össze is hozott nekünk egy találkát, amikor látta, hogy megörültem. Azóta nem hallottam róla, hogy elballagtunk. Aztán felvett a Dréher fészbúkon, ami azért nagy csoda, mert pont akkor jutottam eszébe, amikor ő nekem. Aztán a Richnyovszki Petra következett a buszon, szintén az általánosból. Utána a Pletser Cili meg a Völgyi Zsuzsi a gimiből- Dréher ügyben (ők is szívesen felvennék vele a kapcsolatot). Ma este még a Gaállal is sikerült kommunikálnom (gimis némettanárnő, az egész németes csoport a padlón volt, amikor két év után elment szülni). Szóval pont azok az emberek találtak meg, akikre nagyon sokat gondoltam mostanában, és akik vagy az életem egy nagyon fontos időszakához kapcsolódnak, vagy ők maguk jelentős szerepet játszottak az életemben.
Más. A fogyókúra egyáltalán nem megy mostanság. Bár a Kinga meg a Bözsi szerint fogytam, de én tudom, hogy ez csak a látszat. Zabálok és semmit nem mozgok már több mint egy hete, mert vagy lázas vagyok, vagy a csípőm fáj. Már megfogadtam, hogy amint kigyógyulok az influenzából elkezdek biciklizni meg nordic walkingolni megint, csak az a helyzet, hogy már egy hónapja is megfogadtam, hogy amint abbahagyom a menstruálást, nekilátok, de mindig közbejött valami. Az az érzésem, hogy nem lesz soha olyan, amikor nem jön közbe semmi. Megoldás kell. Sürgősen. Még nem tudom, mit kezdek magammal, de biztos, amint rendesen szelel az orrom, VALAMIT elkezdek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: